Ima a szinódusért
|
1.1. Az egyház, mint Isten népének közössége
A) Kik vagyunk:
Pünkösdkor, közvetlenül Péter beszéde után (Apcsel. 2, 23-24) növekedni kezdett a Krisztusban hívők száma, akik felvették a keresztséget. A következő századok folyamán a Szentlélek hatalmas erejének hatására, sok hívő férfi és nő apostoli törekvése révén, Krisztus Egyháza elterjedt az egész világon. Az Európai nemzetek közösségében kiváltságos helye van népünk apostolának, Szent Istvánnak, aki őseinknek átadva a hit kincsét, az Egyház hite gyökeret vert nemzetünk körében is.
|
Az egyház terjedése
|
Atyáink öröksége, évszázadokon át: igazolva, megerősítve és gyarapítva - ami a hívők számának növekedésében is egyre inkább megnyilvánult - különös figyelemre tett szert. Így VII. Piusz pápa 1804. augusztus 9.-én az IN UNIVERSA GREGIS DOMINICI CURA bullájával megalapította a kassai egyházmegyét. A egyházmegye fővédőszentje szent András apostol lett.
|
A kassai egyházmegye alapítása
|
Egyházmegyénk a 200 éves fennállása alatt a legnagyobb fejlődést és változást a negyvenéves próbatétel, az üldöztetés és a szabadságnélküliséggel telt időszak elmúlta után érte el. Egyik legjelentősebb eseménye a püspökség érseki rangra történő emelése volt, ami 1995. március 31-én II. János-Pál pápának a PASTORALI QUIDEM PERMOTI bullájának ünnepélyes kihirdetésével vált valóra.
|
Az érsekség
|
Isten igéjével és a szentségek ünneplésével, elsősorban az eucharisztiával formált egyházmegyei közösség, a Péter apostol utódjával való közössége révén, Msgr. Alojz Tkáč személyében apostoli jogfolytonosságú, saját megyésfőpásztort kapott. Csaknem két évvel később a megyéspüspök kérésére a Szentatya segédpüspököt nevezett ki Msgr. Bernard Bobert személyében. A három boldog kassai vértanú szentté avatása napján 1995. július 2.-án Kassán a Szentatya személyesen adta át a palliumot Alojz Tkáč metropolitának - Kassa első érsekének.
|
A püspökök
|
A kassai főegyházmegye két megye, a kassai és az eperjesi kerületben terül el. Területe körülbelül 10. 000 km2, több mint 1 millió lakossal, amelyből 678. 000 a római katolikusok száma, akik 206 plébánián élnek, 14 esperességben. Az utóbbi időszak adatainak összehasonlításakor (pontosan 1996. január 1.-től 2002. december 31.-ig) a Szlovákiában született gyermekek számának csökkenése, a keresztelések számának csökkenésében is tükröződik. Míg az 1996-os évben: 8431 keresztelés volt - 1000 lakosra 14 gyermek jutott, addig a 2002 évben csak: 7595 keresztelés - 1000 lakosra csak 11 keresztelés.
|
A lakosság és a hívek
|
Isten országának építésében a kassai főegyházmegye szolgálatában lévő papok is nagy lelki gazdagságot és nagy erőt jelentenek. A szabadságban megélt éveket, sok lelki hivatás és ez által a papság számának általános növekedése jellemzi. 1990 - 2002 között 230 papot szenteltek a kassai főegyházmegye részére. Jelenleg a 381 papból a kassai főegyházmegyében 313 pap működik aktívan, ami 88-al több mint az 1996 évben (225). Kedvezőbb az egy papra eső hívek száma is. Míg 1996-ban 1 papra 2565 hivő esett, 2002-ben ez már 2165, tehát 400 hívővel kevesebb. A főegyházmegyén kívül, a hadseregben és más egyházmegyében a szolgálatot végző kassai egyházmegyés papok száma 41, ami az aktívan működő papok 13%-át jelenti.
|
A papok
|
1990-2002 között a főegyházmegye 130 új templommal gazdagodott. Ezek és az ebben az időben felújított templomok, a hívek nagy erőfeszítésének és lelkesedésének, az óriási önfeláldozásnak, a bőkezűségének és az adakozókészségének az eredménye. Felépítésük az emberséget, a kölcsönös segítséget és a hit tiszteletre méltó iskoláját bizonyítják.
|
Új templomok
|
A kassai főegyházmegye az utóbbi időben összesen 30 egyházi iskolát - általánost és középiskolát - nyitott meg. A magasabb szintű katolikus műveltség és a jövendő papok formálásának központja a Kassai Teológiai Intézet és Borromei Szent Károly papi szeminárium lett. Fokozatosan újították meg létüket és működésüket más neves intézmények is, köztük Kassán és Eperjesen a Szlovák Katolikus Kör, a Verbum kiadó, a székes káptalan, amelynek tagjai fontos feladatot végeznek a főegyházmegyében. Az egyetemi ifjúság lelki gondozására egyetemi lelkipásztori központok nyílott Kassán és Eperjesen. A nyugdíjas papok számára idősek otthona épült Nagysároson. 2000. december 16.-ától Kassán működik a Lumen rádió egyik stúdiója is.
|
Intézmények
|
Fokozatosan lett működőképesebbé téve a kúria, amely áldozatos munkát végez, és segítséget nyújt az egyházmegye püspökének. Itt kapott helyet: az általános helynök, a püspöki helynökök irodái, a titkárság, a személyi osztály, az iskolaügyi hivatal, a főegyházmegyei karitász, valamint a főegyházmegyei bíróság. A hitoktatás jó működéséről a hitoktatási központ 6 kihelyezett részlege gondoskodik. Az utóbbi 4 évben pozitívan lehet értékelni a hitoktatók számának emelkedését is, ami 324-ről (1999 évben) 521-re (2002 évben) nőtt. A főegyházmegye püspökének szolgálatában a tanácsadó szervek nyújtanak segítséget: a papi tanácsa, a konzultorok testülete, és más egyházmegyei tanácsok.
|
Az egyházmegyei kúria
|
A főegyházmegye életének általános képéhez tartoznak - a férfi és a női - a szerzetesek intézményei. Sajátos karizmájuk - a sok szellemi, nevelői, kulturális és szociális aktivitás - értékes hozomány a főegyházmegye közösségének állandó lelki élénkítésében. Ma a kassai főegyházmegyében 17 férfi közösség van 105 szerzetessel és 42 női közösség 349 nővérrel. 92 plébánián különböző egyházi mozgalmak tevékenykednek, amelyek tagjaik lelki formálása által, nagyban hozzájárulnak a vallási élet aktívabb megéléséhez.
|
Szervezetek és mozgalmak
|
B) Kiknek kellene lennünk
„Lakóhelyet választok köztetek, és nem vetlek el benneteket. Köztetek fogok élni, Istenetek leszek, ti meg népem lesztek.” (Lv 26, 11-12)
„Ezért már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem az Isten országának polgárai
és családjának tagjai. Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő
maga Krisztus Jézus. Ő tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma.
Ti is benne épültök egybe a Lélek közreműködésével az Isten hajlékává.” (vö. Ef 2, 19-22)
Az örök Ige, Isten egyszülött Fia, Jézus Krisztus a népek világossága. (vö.LG 1), mert az embereknek ő nyilatkoztatta ki a háromszemélyű egy Isten közösségét. Ő az, aki az idők teljességében kereszthalálával és feltámadásával megváltotta az embert. Ennek az üdvösséghozó eseménynek a szemtanúival lettek az ő tanítványai, akiket Krisztus maga hívott meg. A feltámadása után őket bízta meg azzal a feladattal, hogy hirdessék, amit láttak és hallottak. (vö. Mt 28, 19 és 1 Jn 1,1)
|
Az egyház, mint közösség
|
Amint egykor meghívta apostolait, és velük volt, úgy Jézus Krisztus, ma is hív Egyházába, benne van: a Szentírás szavának élő tanúságával és hirdetésével, a szentségek ünneplésében, a fivérekben és nővérekben. Mindenhol, ahol a keresztények konkrét közössége, „mint az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységéből egybegyűlt nép” együtt van. (vö. LG 4) „Isten népébe a hit és a keresztség által nyerünk fölvételt. Isten új népébe minden ember meghívást kap, hogy Krisztusban az emberek egy családdá és Istennek egyetlen népévé legyenek.” (vö. KEK 804) „Ez Krisztusnak egyetlen Egyháza. Egynek, szentnek, katolikusnak és apostolinak mondjuk a hitvallásban.” (vö. KEK 811) „Ez az Egyház ebben a világban, mint alkotmányos és rendezett társaság, a katolikus Egyházban áll fenn, vagyis a Péter utóda és a vele közösségben élő püspökök által kormányozott egyházban.” (vö. LG 8)
|
Meghívás az egyházba
|
„Az Egyház az a Test, amelynek Krisztus feje: belőle, benne és érte él, Krisztus pedig vele és benne.” (vö. KEK 807) Katolikus - kereszténynek lenni annyit jelent, mint részt venni Jézus Krisztus életében, és ugyanakkor az Egyház nagy közösségébe tartozni.
|
Az egytemes egyház
|
„Krisztusnak ez az Egyháza valóban jelen van a hívek minden törvényes, pásztorához ragaszkodó helyi közösségében, s az újszövetségi szentírás őket is egyházaknak nevezi. (...) Krisztus evangéliumának hirdetése e helyi egyházakba gyűjti össze a hívőket, és itt ünneplik az Úr vacsorájának misztériumát (...). e közösségekben - jóllehet gyakran kicsinyek, szegények vagy szétszórtságban élnek - jelen van Krisztus, akinek ereje összefogja az egy, szent, katolikus és apostoli egyházat.” (Vö. KEK 832) [1525] >>814, >>811 „A részegyházon, ami elsősorban az egyházmegye (eparchia), a keresztények olyan közösségét értjük, mely a hitben és a szentségekben, egységben van az apostoli jogfolytonosságban álló püspökével.” [1526] „Ezek a részegyházak ,,az egyetemes egyház képmásai, s bennük és belőlük áll fenn az egy és egyetlen katolikus egyház'”. (Vö. KEK 833) [1527] 886. Számunkra ez a Kassai Főegyházmegye. „A részegyházak, a szó teljes értelmében katolikusok azáltal, hogy közösségben vannak az egy közülük valóval: a római Egyházzal, mely ,,elöl jár a szeretetben”. „Ezzel az Egyházzal ugyanis, különleges elsőbbsége miatt, minden egyháznak, azaz a hívőknek, mindenütt egyet kell érteniük.” [1529] „Amióta a megtestesült Ige leszállott hozzánk, az összes keresztény egyház mindenütt a Rómában lévő Egyházat tartotta és tartja egyetlen alapjának és talapzatának, mert az Úr ígérete szerint: a pokol kapui soha nem vesznek erőt rajta.” (Vö. KEK 834) [1530] >>882, >>1369
|
A részegyház
|
,,Az egyes püspökök az egység látható princípiumai és az egység alapjai részegyházaiban.” [1621] Mint ilyenek, „pásztori feladatukat” a papok és a diakónusok segítségével, Isten népének csak egy bizonyos része fölött gyakorolják. [1622] Mint a püspöki kollégium tagjai azonban, valamennyien részt vesznek az összes egyház gondjában, [1623] elsősorban azáltal, hogy „jól kormányozzák saját egyházukat, mint az egyetemes Egyház részét”. Így járulnak hozzá „a teljes misztikus test javához, amely egyben a részegyházak teste is”. [1624] E gondoskodásnak különösen a szegényekre, [1625] a hitükért üldözöttekre, valamint a világszerte tevékenykedő misszionáriusokra kell kiterjednie. (Vö KEK 886) >>1560, >>833, >>2448
A püspököknek a munkatársaikkal, a papokkal együtt az „első teendője, hogy Isten evangéliumát mindenkinek hirdessék” [1628], úgy, ahogy az Úr parancsolta. [1629] Ők „a hit hírnökei, akik új tanítványokat vezetnek Krisztushoz” és az apostoli hit „Krisztus tekintélyével bíró hiteles tanítói”. (Vö. KEK 888) [1630] >>2068
A püspök „a legfőbb papság kegyelmének sáfára” [1637] is, különösen az Eucharisztiában, melyet ő maga ajánl föl, vagy munkatársai, a papok által, gondoskodik fölajánlásáról. Az Eucharisztia ugyanis a részegyház életének központja. A püspök és a papok megszentelik az Egyházat imádságukkal és munkájukkal, az ige és a szentségek szolgálatával. Megszentelik példájukkal, „,nem uralkodván a kléruson, hanem mint a nyájnak példaképei.” (vö.1Pt 5,3). Így történik meg, hogy „eljutnak a rájuk bízott nyájjal együtt az örök életre”. (vö. KEK 893) [1638] >>1561
„A püspökök a rájuk bízott részegyházakat, mint Krisztus helyettesei és követei kormányozzák tanácsokkal, buzdítással és példával, de tekintéllyel és szent hatalommal is, [1639] melyet azonban építésre kell használniuk a szolgálat szellemében, ami Mesterük szelleme.” (vö. KEK 894) [1640] >>801
A pásztori hivatal gyakorlása közben a püspöknek a jó Pásztort kell mintaképnek és „formájának” tekintenie. Gyöngeségeinek tudatában a püspök „megértő és könyörületes tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt. Alárendeltjeit, akiket mint saját fiait támogat (...), ne vonakodjon meghallgatni (...). A híveknek pedig úgy kell ragaszkodniuk a püspökükhöz, ahogyan az Egyház ragaszkodik Jézus Krisztushoz, és Jézus Krisztus az Atyához”. (vö. KEK 896) [1642] >>1550
„A püspököt valamennyien úgy kövessétek, mint Jézus Krisztus az Atyát, a presbitériumot pedig, mint az apostolokat; a diakónusokat úgy tiszteljétek, mint az Isten törvényét. Az Egyházat érintő kérdésben senki ne cselekedjék a püspök nélkül”. (Epistola ad Smyrnaeos 8, vö. KEK 896)
|
Az egyházmegye főpásztora és presbyteriuma
|
469. kán. Az egyházmegyei hivatal azokból az intézményekből és személyekből áll, amelyek, illetve akik a püspököt az egész egyházmegye kormányzásában segítik, különösen a lelkipásztori tevékenység irányításában, az egyházmegyei közigazgatás ellátásában, valamint a bírói hatalom gyakorlásában.
473. kán. - 1.§. A megyéspüspöknek gondoskodnia kell arról, hogy az egész egyházmegye igazgatásával kapcsolatos összes ügyeket kellőképpen összehangolják, és Isten népe rábízott része javának megfelelő szolgálatára irányítsák.
2.§. Magának a megyéspüspöknek a feladata az általános és a püspöki helynökök lelkipásztori tevékenységének összehangolása; ahol hasznos, hivatalvezetőt nevezhet ki, akinek papnak kell lennie, és akinek feladata, hogy a püspök fennhatósága alatt összehangolja mindazt, ami a közigazgatási ügyek intézésével kapcsolatos, és gondoskodjék arról, hogy a hivatal többi munkatársai megfelelően teljesítsék a rájuk bízott szolgálatot.
3.§. Hacsak a helyi viszonyok a püspök megítélése szerint mást nem indokolnak, hivatalvezetőnek az általános helynököt, vagy ha több általános helynök van, egyiküket nevezzék ki.
4.§. Ahol a püspök hasznosnak ítéli, a lelkipásztori tevékenység előmozdítására püspöki tanácsot hozhat létre; ez a tanács az általános helynökökből és a püspöki helynökökből áll.
|
Az egyházmegyei kúria
|
A világi híveknek, mint az összes Krisztus-hívőnek joga van ahhoz, hogy a fölszentelt pásztoroktól bőségesen részesüljön az Egyház lelki javaiból, főként Isten igéjéből és a szentségekből, (Vö. LG 37) [117] és pásztora előtt föltárhassa szükségleteit és óhajait azzal a szabadsággal és bizalommal, mely Isten gyermekeit és a Krisztusban testvéreket illeti meg. Tudásukhoz, illetékességükhöz és rátermettségükhöz mérten szabadságukban áll, sőt olykor kötelességük is, hogy véleményt nyilvánítsanak az Egyház javát illető dolgokban. [118] Ha mód van rá, mindez az Egyházban az e célra alapított intézmények által történjen, és mindig igazmondóan, bátran, okosan, tisztelettel és szeretettel azok iránt, akik szent hivataluk alapján Krisztus személyét képviselik.
A világi hívek, mint minden Krisztus-hívő, keresztény engedelmességgel, készségesen fogadják el mindazt, amit a felszentelt pásztorok Krisztus képviselőiként, mint tanítók és vezetők kimondanak az Egyházban; ezzel Krisztus példáját követik, aki mindhalálig való engedelmességével minden ember számára megnyitotta az Isten fiai szabadságának boldog útját. És ne mulasszák el, hogy imádságaikkal Istennek ajánlják elöljáróikat, akik úgy őrködnek fölöttünk, mint akiknek számot kell adniuk a lelkünkről, hogy ezt örömmel és ne sóhajtozva tehessék (vö. Zsid. 13,17).
A fölszentelt pásztorok viszont ismerjék el és támogassák a világi hívek méltóságát és felelősségét az Egyházban; szívesen használják föl okos tanácsukat, bizalommal ruházzanak rájuk feladatokat az Egyház szolgálatára, hagyjanak nekik szabadságot és teret a cselekvésben, sőt kezdeményezésre is bátorítsák őket. Atyai szeretettel figyelmesen vegyék fontolóra Krisztusban a világi hívek kezdeményezéseit, véleményeit és kívánságait. [119] Azt a jogos szabadságot, mely a földi társadalomban mindenkit megillet, a pásztorok tisztelettel ismerjék el.
A világi hívek és a lelkipásztorok e családias kapcsolatából igen sok jót lehet várni az Egyház számára: erősödik a világiakban saját felelősségük tudata, fokozódik cselekvőkészségük, és könnyebben is ajánlják föl közreműködésüket a lelkipásztoroknak. Ők viszont a világi hívek lelki és evilági tapasztalataik segítségével pontosabban és alkalmasabban tudnak ítéletet mondani, s így a tagjaiból megerősödött Egyház eredményesebben tudja teljesíteni küldetését a világ életéért.
|
A világi hívek és a hierarchia
|
Az egyházmegyei hivatalban első az általános helynök hivatala. Valahányszor azonban az egyházmegye kormányzása azt kívánja, állíthat a püspök egy vagy több püspöki helynököt: akik magánál a jognál fogva az egyházmegye meghatározott részén, vagy az ügyek meghatározott fajtájában, vagy valamely szertartás híveire vonatkozóan olyan hatalommal rendelkeznek, melyet az általános jog az általános helynöknek ad. (Vö. CHD 27)
Az egyházmegye kormányzásában a püspök munkatársai közé számítanak azok a papok is, akik szenátusát, illetve tanácsát alkotják, mint a székes-káptalan, a tanácsosok testülete vagy más tanácsok a helyek körülményei és jellege szerint. Ezeket az intézményeket, különösen a székes-káptalanokat, amennyiben szükséges, a kor követelményeinek megfelelően újjá kell szervezni.
Az egyházmegyei hivatalhoz tartozó papok és világiak legyenek tudatában annak, hogy munkájukkal a püspök lelkipásztori szolgálatát segítik.
Az egyházmegyei hivatalt úgy kell megszervezni, hogy a püspök számára alkalmas eszköz legyen nemcsak az egyházmegye közigazgatásában, hanem az apostolkodásban is.
Nagyon kívánatos, hogy minden egyházmegyében létesüljön külön lelkipásztori tanács; elnöke legyen maga a megyéspüspök, tagjai pedig külön erre választott papok, szerzetesek és világiak. Ennek a tanácsnak az a feladata, hogy fölvesse és megtárgyalja a lelkipásztori munkát érintő kérdéseket és gyakorlati következtetésekre jusson.
|
Az egyházmegyei hivatal és az egyházmegyei tanácsok
|
A püspök közelebbi munkatársai azok a papok is, akikre ő valamilyen plébániák fölötti lelkipásztori vagy apostoli munkát bíz, akár az egyházmegye meghatározott területén, akár a hívők egyik csoportjánál, akár valamilyen különleges tevékenységben.
Kiváló segítséget nyújtanak azok a papok is, akikre a püspök az apostolkodás különféle feladatait bízza, akár az iskolákban, akár más intézetekben vagy egyesületekben. Azokat a papokat is, akik egyházmegyék fölötti teendőkre kapnak beosztást, mivel értékes apostoli munkát végeznek, különösen is annak a püspöknek gondoskodásába ajánljuk, akinek egyházmegyéjében éppen időznek. (Vö. LG 29)
555. kán. - 1.§. Az esperesnek azokon a felhatalmazásokon kívül, melyeket a részleges jog törvényesen megad neki, kötelessége és joga:
1. az esperesi kerületben a közös lelkipásztori tevékenységet előmozdítani és összehangolni;
2. ügyelni, hogy kerületének klerikusai állapotukhoz illő életet éljenek, és feladataikat szorgalmasan ellássák;
3. gondoskodni arról, hogy a vallási szertartásokat a szent liturgia előírásai szerint végezzék, hogy a templomok és a szent felszerelések szépségét és fényét kiváltképpen az eucharisztia ünneplésében és az oltáriszentség őrzésében gondosan megtartsák, hogy plébániai anyakönyveket helyesen vezessék és megfelelően őrizzék, hogy az egyházi javakat gondosan kezeljék; valamint hogy a plébániaépületet kellő igyekezettel gondozzák.
2.§. A rábízott kerületben az esperes:
1. legyen rajta, hogy a klerikusok a részleges jog előírásai szerint, megszabott időközönként részt vegyenek előadásokon, teológiai összejöveteleken vagy konferenciákon a 279. kán. 2.§-a szerint;
2. gondoskodjék arról, hogy kerülete papjainak rendelkezésére álljon a lelki segítség, és a legnagyobb gondot fordítsa azokra, akik igen nehéz helyzetben vannak, vagy problémákkal küzdenek.
3.§. Az esperes gondoskodjék arról, hogy kerületének azok a plébánosai, akikről tudja, hogy súlyos betegek, ne szenvedjenek hiányt lelki és anyagi segítségben, és hogy az elhunytakat méltó módon temessék el; arra is legyen gondja, nehogy betegség vagy halál esetén a könyvek, az okmányok, a szent felszerelés és az egyházhoz tartozó egyéb dolgok tönkremenjenek vagy elvigyék őket.
4.§. Az esperes köteles kerületének plébániáit látogatni úgy, ahogyan a megyéspüspök meghatározta.
|
Az esperesek
|
Az Úr Krisztus Isten népének lelkipásztori gondozására és szüntelen gyarapítására egyházában különféle szolgálatokat alapított, melyek az egész test javát célozzák. A szent hatalommal fölruházott szolgák ugyanis testvéreiknek szolgálnak, hogy mindazok, akik Isten népéből valók, s ezért valóságos keresztény méltóságnak örvendenek, szabadon és rendezetten törekedve ugyanarra a célra, eljussanak az üdvösségre. (LG 18)
A II. Vatikáni Zsinat, az I. Vatikáni Zsinat nyomdokaiba lépve, vele együtt tanítja és kijelenti, hogy Jézus Krisztus az örök pásztor szent Egyházat épített, amikor úgy küldte apostolait, ahogyan őt küldte az Atya (vö. Jn 20,21); azt akarta, hogy az apostolok utódai, azaz a püspökök, Egyházában pásztorok legyenek egészen az idők végezetéig. Hogy pedig a püspökség maga egy és osztatlan legyen, Szent Pétert a többi apostol élére állította, és benne alapította meg a közösség és a hit egységének örök és látható alapját és princípiumát. A római pápa szent primátusának alapításáról, maradandóságáról, erejéről és módjáról, valamint az ő tévedhetetlen Tanítóhivataláról szóló tanítást, a Szent Zsinat újra, az összes hívő elé terjeszti, hogy azt erős hittel higgyék. S ebben az irányban tovább haladva elhatározta, hogy mindenki előtt megvallja, és kinyilvánítja a püspökökről, az apostolok utódairól szóló tanítást, akik Péter utódával, Krisztus helyettesével és az egész Egyház látható fejével, az élő Isten házát kormányozzák.
|
A közös küldetés
|
Az, ahol a megváltás műve „megvalósul”: a liturgia - leginkább pedig az Eucharisztia isteni áldozatában. Legnagyobb mértékben tehát, ez segít hozzá ahhoz, hogy a hívek életükkel is kifejezzék, és másoknak is megmutassák Krisztus misztériumát, vagyis az igazi Egyház sajátos természetét. Tudniillik, hogy egyszerre emberi és isteni. Látható, de ugyanakkor láthatatlan javakban gazdag. Buzgón tevékenykedik és elmerül a szemlélődésben. Jelen van a világban, de az ég felé zarándokol. Mindezt tehát úgy cselekszi, hogy benne az emberi az istenire, a látható a láthatatlanra, a tevékenység a szemlélődésre, a jelenvaló a jövendő örök hazára irányul és annak van alárendelve.
A liturgia tehát azokat, akik az Egyházon belül élnek, az Úrban naponta szent templommá, és a Szentlélekben Isten hajlékává építi, amíg el nem jutnak a krisztusi nagykorúságra. Csodálatos erőt ad nekik ahhoz, hogy Krisztust hirdessék; a kívülállók felé pedig az Egyházat a népek között fölállított jelként mutassák be, amelyben Isten szétszóródott gyermekeinek egybe kell gyűlniük, mígnem végül is, egy nyáj lesz és egy pásztor. (Vö. SC 2)
Az Egyház „a világtól elszenvedett üldözések és az Istentől kapott vigasztalások közepette járja zarándokútját”, az Úr keresztjét és halálát hirdeti, amíg el nem jön (vö. 1Kor 11,26). Megerősíti azonban a föltámadott Úr ereje, hogy külső-belső bajait és nehézségeit türelemmel és szeretettel legyőzze, és az Ő misztériumát jóllehet árnyékszerűen, mégis hűségesen kinyilvánítsa a világnak, míg végezetül teljes világosságában meg nem mutatkozik. (Vö. LG 8)
|
A liturgia és az egyház
|
C) Kik szeretnénk lenni:
1. Mi az Egyház, kik alkotják, hogyan értelmezem?
2. Mit jelentett számomra eddig az Egyház?
3. Imádkozom-e a Szentatyáért és az egyházmegye főpásztoráért a szentmisén kívül is?
4. Mennyire tudatosítom, hogy plébániánk a főegyházmegye része, és én is a főegyházmegye híveinek közösségéhez tartozom?
5. Hogyan veszek részt a főegyházmegye életében és küldetésében?
6. Kellő mértékben vagyok-e tájékoztatva a főegyházmegye életéről és történéseiről?
7. Miként lehetne támogatni a hívekben a részegyházhoz való elevenebb tartozást?
8. Milyen fontosságot tulajdonítok azoknak az ünnepségeknek, amelyeken az egyházmegye főpásztora elnököl?
9. Mit kell tenni, hogy a körlevelek útmutatásai hatékonyabban érvényesüljenek mindennapi életben?
10. Egyházközségünknek milyen kapcsolata van az egyházmegyei kúriájával, főként a lelkipásztori osztályokkal: pl. hitoktatási központ, iskolai hivatala, karitász?
11. Mit értékelek az egyházmegyei kúria ill. osztályai munkájában? Mit kellene megváltoztatni?
12. Milyen osztályok hiányoznak és melyek a kevésbé működőképesek?
13. Mivel és a főegyházmegye életének melyik területén tudnék jó szolgálatot végezni?
14. Mit kellene tenni az esperességben, hogy az adott terület plébániái jobban együttműködjenek?
Hívek könyörgése
Kedves Testvérek! Krisztus az Egyház feje, mi pedig az ő tagjai. Vele egyesülve, kérjük a mennyei Atyát, hogy hathatósabban tudatosítsuk a keresztségben kapott ajándékokat. Imádkozzunk közösen:
Urunk, újíts meg minket és hallgasd meg könyörgésünket.
Mennyei Atyánk, igazságod és szereteted Lelke, szüntelenül tanítsa és szentelje meg Egyházadat.
Mennyei Atyánk, Krisztus titokzatos Testének tagjai vagyunk; add, hogy különböző ajándékaid révén, a kölcsönös szolgálat jellemezze életünket.
Mennyei Atyánk, add, hogy soha el ne felejtsük, a Szentlélek templomai vagyunk.
Mennyei Atyánk, add, hogy az Egyház az egész világon, az egység és a béke eszköze legyen a nemzetek között.
Mennyei Atyánk, add, hogy a keresztény egyházak, az alázat és az őszinte szeretet útján haladjanak a teljes egység felé.
Mennyei Atyánk, áldd meg Szentatyánkat II. János Pál pápát és Alajos főpásztorunkat, hogy testvéreik hitben való megerősítésén fáradozzanak.
Mennyei Atyánk, add, hogy életükkel és szolgálatukkal, a rájuk bízott népet, megújulásra és életszentségre vezessék.
Mennyei Atyánk, áldd meg főegyházmegyénk papjainak és diakónusainak szolgálatát.
Mindenható Istenünk, Atya, Fiú és Szentlélek, segítsd egyházmegyénket a szinódus idején, erősítsd meg minden megkeresztelt hitét, hogy bennünk és közöttünk növekedjék Országod. Add, hogy mindnyájan megismerjük kegyelmed erejét. Segítsd felismerni akaratodat, mutasd meg az utat, amelyen járnunk kell. Vezesd népedet és áldd meg lépteinket, hogy Egyházad, az evangelizálás és a megújulás élő eszköze, a világ világossága, a föld sója és kovász legyen, a Te dicsőségedre és mindnyájunk üdvösségére. Ámen
|