Ima a szinódusért

Az érsekatya bevezető szavai

Kedves Testvérek!

Örömteli feladatomnak tartom bemutatni nektek az első tematikus egységet, amellyel az érsekség minden egyházközségében megkezdjük felkészülésünket az egyházmegyei szinódusra. A szinódus szoros kapcsolatban van minden hívővel. Az, hogy megkeresztelkedtünk és a katolikus Egyház teljes közösségében vagyunk nemcsak azt jelenti, hogy össze vagyunk kötve az Egyházzal, de azt is, hogy részt kell vennünk az Egyház világnak szóló küldetésében. Ezért az egyházmegyei tanácskozásunk első témája: Küldetésünk, egyetlen Egyházat alkotni.

Ez a mi küldetésünk a helyi Egyházban konkretizálódik, jelesen a Kassai Főegyházmegyében, amely lelkipásztori szinten kétszázhat plébániából áll, tizennégy esperesi kerületbe egyesítve. A plébánia az a hely, ahol az ember közvetlen és alapvető tapasztalatot szerez arról, hogy mi az Egyház. „Bizonyos értelemben maga az Egyház, fiai és leányai között él.” (Christifideles laici 26).

Minden plébánia elsősorban a testvérek közössége, akiket összeköt az egy hit, ugyanazok a szentségek és hierarchikus közösség az egyházmegye főpásztorával és az egész Egyházzal. Mivel a püspök egyházmegyéjében nem tud mindenkor és mindenhol személyesen egész nyájának élén állni, szükségképen hivő közösséget kell létesítenie. (Sacrosanctum concilium 42) Közülük a legfontosabbak a plébániák, amelyek a püspököt helyettesítő helyi lelkipásztor vezetése alatt állnak. (Cristifideles laici 26)

Az Egyházi Törvénykönyv mindezt az 519. kánonjában így fogalmazza meg: A plébános a rábízott plébánia saját lelkipásztora. A rábízott közösség lelkipásztori gondozását látja el annak a megyéspüspöknek felügyelete alatt, akinek a krisztusi szolgálatban való részvételre meghívást kapott, hogy a rábízott közösség javára teljesítse a tanítói, a megszentelői és a kormányzói feladatot, más papok vagy diakónusok együttműködésével és a világi krisztushívők segítségével, a jognak megfelelően.

Minden plébánia legkisebb sejtje a keresztény család - az apa, az anya és a gyermekek. A társadalom fejlődése a család szilárdságától függ. A keresztény házastársak, a saját családjukon belüli kötelességeik teljesítésén túl, egy igazságosabb és emberségesebb világot igyekeznek megteremteni, ahol tiszteletben tartják az ember méltóságát és jogát, a fogamzástól egészen élete utolsó másodpercéig.

Az egyházmegyei közösség, a plébánia és a család e bevezető szemlélődése kapcsán fontos, hogy mindenki tudatosítsa keresztségi kapcsolatát Isten népéhez és Krisztus Testéhez, vagyis döbbenjen rá küldetésére, hogy mit jelent a keresztény katolikusnak lenni. “Isten Jézus Krisztusban mindenkit saját nevén hív. Az Úr felszólítása: „Menjetek ti is a szőlőmbe!” személyre szóló üzenet, ami így hangzik: „Gyere te is a szőlőmbe!” És így mindenki megismételhetetlenségével, létével és tettrekészségével az Egyház közössége növekedésének a szolgálatába szegődik”. (vö. Christifideles laici 26)

Mielőtt folytatnánk szemlélődésünket az Egyházról - konkretizálva azt az érsekségre, a plébániákra és a családra - három kérdésre terelném a figyelmet, amelyek különböző formákban gyakrabban fognak ismétlődni, és úgymond végig kísérni minket szinódusi utunkon.

VI. Pál pápa, a Zsinat második ülésén ezt a kérdést tette fel: Egyház, ki vagy te? Mit mondasz magadról? Ez a szent kíváncsiság vezessen minket, amikor rákérdezünk: Kik vagyunk? Így akarunk elgondolkozni főegyházmegyénk jelenlegi állapotán és hívei életén.

A második kérdés így szól: Kiknek kellene lennünk ma és a közeljövőben? A hiteles evangéliumi kinyilatkozatás vizsgálódásának és tanulmányozásának alapján, az Egyház tanításának fényében, megpróbálunk közös választ találni a feltett a kérdésre.

S végezetül szinte törvényszerűen adódik a kérdés az előző kettő tapasztalatára és válaszára alapozva, de ugyanakkor a jövőbe is tekintve: Kik szeretnénk lenni?

Kedves Testvérek!
Szemelőt tartva az Evangéliumot és a jelenlegi világot, legyen a közös párbeszéd és a megfontolás az alapja annak a lehető legjobb lelkipásztori látomásnak, amelyre világunkban építeni tudjuk a keresztény tanúságtételt, a hiteles életszentséget és a szeretetteljes szolgálatot.